100! 100 ÉV – 100 TÁRGY

Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.

A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide , amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették.
A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják.
Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, mégpedig, a centenárium tiszteletére, éppen száz tárgyon keresztül – a tárgyak bekerülésének sorrendjét követve, 1910-től egészen napjainkig. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

100! 100 ÉV – 100 TÁRGY

Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.

A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide , amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették.
A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják.
Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, mégpedig, a centenárium tiszteletére, éppen száz tárgyon keresztül – a tárgyak bekerülésének sorrendjét követve, 1910-től egészen napjainkig. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

100! 100 ÉV – 100 TÁRGY

Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.

A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide , amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették.
A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják.
Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, mégpedig, a centenárium tiszteletére, éppen száz tárgyon keresztül – a tárgyak bekerülésének sorrendjét követve, 1910-től egészen napjainkig. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

Mapa interactivo de la visita

Haga clic con el ratón en los puntos de inflamación,
para averiguar más sobre ese lugar.

Horarios

Sinagoga de la Calle Dohány y el Museo Judío

¡Les esperamos todo el año! 1 DE ENERO AL 31 DE DICIEMBRE 2022

Queridos visitantes

Nos complace anunciar que hemos reabierto las puertas de la Sinagoga de la calle Dohány al público.

Visítenos y descubra la historia de la sinagoga más grande de Europa.

Nos gustaría informarle que a partir del 21 de noviembre de 2021 el acceso al complejo de la sinagoga Dohány y a la sinagoga de la calle Rumbach se permite sólo con el uso de mascarilla.

Si no lleva ninguna consigo, tenemos mascarillas a su disposición por un módico precio en la entrada.

Horario de apertura de invierno

Del 9 de enero 2022 al 28 de febrero

Del 30 de octubre 2022 al 31 de diciembre 

De domingo a jueves 10:00 - 16:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Viernes 10:00 - 14:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 13:00 h.

Horario de apertura de primavera

Del 1 de marzo 2022 al 29 de abril

De domingo a viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierre de  taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

6 de marzo: 10:00 - 14:00 h.                                         Cierre de taquillas y acceso al complejo 13:00 h.

18 de abril - 20 de abril: 10:00-18:00 h.
24 de abril: 10:00-18:00 h.                                             Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

28 de abril: CERRADO

Horario de apertura de verano

Del 1 de mayo 2022 al 23 de septiembre

De domingo a jueves 10:00 - 18:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

Viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Horario de apertura de otoño

Del 28 de septiembre 2022 al 28 de octubre

De domingo a jueves 10:00 - 18:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

Viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierrede de  taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Días festivos de cierre

  • 18 de enero abierto al público de 12:00 – 16:00 h.
  • 15 de marzo CERRADO
  • 15, 16, 17, 22, 23 de abril CERRADO
  • 21 de abril HORARIO REDUCIDO 10:00 – 15:00 h.
  • 5 y 6 de junio CERRADO
  • 25, 26, 27 de septiembre CERRADO
  • 4, 5, 10, 11, 17, 18 de septiembre CERRADO
  • 9 y 16 de octubre HORARIO REDUCIDO 10:00 – 14:00 h.
  • 23 de octubre CERRADO
  • 1 de noviembre CERRADO
  • 24 y 25 de diciembre CERRADO

LA SINAGOGA PERMANECERÁ CERRADA TODOS LOS SÁBADOS

Nos reservamos el derecho de modificar el horario.

¡Compre su entrada y visítenos!

Sinagoga de la Calle Rumbach

¡Les esperamos todo el año! 1 DE ENERO AL 31 DE DICIEMBRE 2022

Queridos visitantes

Nos complace anunciar que hemos reabierto las puertas de la Sinagoga de la calle Dohány al público.

Visítenos y descubra la historia de la sinagoga más grande de Europa.

Nos gustaría informarle que a partir del 21 de noviembre de 2021 el acceso al complejo de la sinagoga Dohány y a la sinagoga de la calle Rumbach se permite sólo con el uso de mascarilla.

Si no lleva ninguna consigo, tenemos mascarillas a su disposición por un módico precio en la entrada.

Horario de apertura de invierno

Del 9 de enero 2022 al 28 de febrero

Del 30 de octubre 2022 al 31 de diciembre 

De domingo a jueves 10:00 - 16:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Viernes 10:00 - 14:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 13:00 h.

28 de febrero: cerrado.

Horario de apertura de primavera

Del 1 de marzo 2022 al 29 de abril

De domingo a viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierre de  taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

18 de abril - 20 de abril: 10:00-18:00 h.
24 de abril: 10:00-18:00 h.                                             Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

 

Horario de apertura de verano

Del 1 de mayo 2022 al 23 de septiembre

De domingo a jueves 10:00 - 18:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

Viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Horario de apertura de otoño

Del 28 de septiembre 2022 al 28 de octubre

De domingo a jueves 10:00 - 18:00 h.

Cierre de taquillas y acceso al complejo 17:00 h.

Viernes 10:00 - 16:00 h.

Cierrede de  taquillas y acceso al complejo 15:00 h.

Días festivos de cierre

  • 18 de enero abierto al público de 12:00 – 16:00 h.
  • 15 de marzo CERRADO
  • 15, 16, 17, 22, 23 de abril CERRADO
  • 21 de abril HORARIO REDUCIDO 10:00 – 15:00 h.
  • 5 y 6 de junio CERRADO
  • 25, 26, 27 de septiembre CERRADO
  • 4, 5, 10, 11, 17, 18 de septiembre CERRADO
  • 9 y 16 de octubre HORARIO REDUCIDO 10:00 – 14:00 h.
  • 23 de octubre CERRADO
  • 1 de noviembre CERRADO
  • 24 y 25 de diciembre CERRADO

LA SINAGOGA PERMANECERÁ CERRADA TODOS LOS SÁBADOS

Nos reservamos el derecho de modificar el horario.

¡Compre su entrada y visítenos!

EL MOSTRADOR DE INFORMACIÓN

¡Nosotros le ayudamos!

Budapest, Dohány u. 2, 1074

Dohány utcai Turisztikai Központ